Helga Thoene, egy német muzikológus több könyvet jelentetett meg idáig Bach hegedűműveinek teológiai vonatkozásairól. A hegedű-fugákban, illetve a Chaconne-ban különböző utalásokat, kódokat talált Thoene, melyekből arra következtetett többek között, hogy a három fuga három egyházi ünnephez kapcsolódik, a Chaconne pedig Bach első feleségének állít emléket.[1]
Az ezekben a könyvekben megismert analitikus technikák és gondolatmenetek vezették arra Steven Isserlist, hogy egy hasonló ‘programot’ feltételezzen a csellószvitekben. Eszerint a program szerint a G-dúr szvit a teremtést szimbolizálná a naiv, vidám karakterével, és a Preludium arpeggiós motívuma egy ringatózó hajót ábrázolhat, amely az élet kezdetét jeleníti meg. A d-moll szvit komor tónusa a bűnbeesést és annak következményeit ábrázolhatja. A harmadik szvit elején lévő diadalmas C-dúr skála a Szentlélek alászállását jelentheti, az Esz-dúr szvit monumentalitása pedig talán a templom felépítését szimbolizálja.
Ebben a gondolatmenetben a koncerten elhangzó c-moll szvit a komor hangvételével és a scordaturának nevezett technikával (ami az á-húr g-re hangolását jelenti, tehát egy mélyebb hangzás), a Passió-történetet jelenítheti meg. A mű elején az ouverture-rel, ami (be)vonuló zene, és a szvitekben egyedülálló fugával a stációk elevenednek meg. Az egész zeneirodalomban egyedülálló Sarabande tétel a maga eszköztelenségével Krisztus magányát ábrázolhatja a kereszten. A szvitet záró Gigue tétel ritmusáról így ír Albert Schweitzer: 'Ezzel a ritmussal Bach a békés derű kissé élénkebb színét fejezi ki. Az ilyenfajta ritmusok más zeneszerzőknél aránylag ritkák. Bach azonban előszeretettel használja őket, hogy legszebb és leghajlékonyabb nagy periódusait alkossa meg belőlük. Ezeknek a témáknak a rokonsága az angyal-motívumokkal nyilvánvaló. Mindkettőnél szinte földöntúlian bájos mozgás ábrázolásáról van szó. Bach ezzel akarja a fájdalom felett diadalmaskodó megdicsőült örömöt kifejezni. '
A hatodik szvit pedig a diadalmas D-dúr hangnemmel, felfelé törő motívumokkal és a violoncello piccolóval (egy különleges, 5 húros csellófajta, magasabb regiszterrel, mint a hagyományos gordonka) a feltámadást szimbolizálhatja.
[1] Helga Thoene: Johann Sebastian Bach C I A C C O N A Tanz oder Tombeau?, 2003. Johann Sebastian Bach SONATA A-MOLL Eine wortlose Passion. Analytische Studie. 2005.Johann Sebastian Bach SONATA C-Dur Lob sey Gott dem Heilgen Geist. Analytische Studie. 2008.
