Liszt Ferenc 1882 novemberében a szokásos téli tartózkodási helye, Róma helyett Velencébe utazott. Itt lányát, Cosimát, az ő férjét, Richard Wagnert, illetve az unokáit látogatta meg. A család a Canale Grandéra néző Palazzo Vendraminban bérelt egy hatalmas lakosztályt.
A Palazzora azonban a halál leple borult - Wagner ekkor már nagybeteg volt; rendszeresen rohamok kínozták, a napjai meg voltak számlálva.
Eközben csatornákat szelő gondolás gyászmenetek annyira lenyűgözték Lisztet, hogy két, egymással nagyon szoros hasonlóságot mutató elégiát komponált. 'Mintha csak megérzésből komponáltam volna ezt az elégiát Velencében, 6 héttel Wagner halála előtt' - mondta később Liszt.
Van Cosima naplójának egy a halála után talán a lánya által kihúzott bejegyzése, amit sikerült később helyreállítani: '[Wagner] ismét és őszinteségében igen durván kezdett beszélni Apámról. Munkáit "sarjadzó elmebajnak" nevezi. A torz hangzásokból [olvashatatlan rész] kideríteni lehetetlenség.'
Wagner nyilván hallhatta, ahogy a Palazzo egy másik szobájában Liszt zongorázik. Lehetséges vajon, hogy a saját gyászelégiáit is hallhatta? És, ha igen, akkor lehet, hogy azokat tartotta egy 'sarjadzó elmebaj' megtestesüléseinek?
